Ez lenne az:
Csütörtök reggel hétkor indultunk a suli elől két busszal. Dánéknál a hét óra hét órát jelent, nem hét óra öt percet. Ezt mondjuk már megszokhattuk, ezért mindenki időben ott volt. Kivéve a fura lányt, aki valahogy románul is beszél, de van egy keleti beütése, közben Londonból jött, és mindig idiótán két oldalsó lófarokba fogja a haját. Na, ő majdnem otthon maradt, de végül lefutotta a buszt, és felvettük. Ködben utaztunk, és most először busszal is átszeltem azt a hidat, ami a dániai fő szárazföldet a nagy szigetekkel köti össze. Eddig mindig vonattal mentem át itt, és mint most kiderült, a vonat a fele távolságot alagútban teszi meg...Mert van egy része, ami sima pilléres híd, itt együtt halad a vonat meg az autóút. Aztán egy mesterséges kis szigeten a vonat lemegy az alagútba, az autóút pedig fel egy szép nagy függőhídra. Na, most a busszal megnézhettük a függőhidat is. :) Ahogy előbukkantak a ködből, az óriási pilonok, miközben a háborgó sötétszürke tenger fölött száguldasz, azért az maradandó élmény. Sajnos a buszból, ködben, miközben a fura lány kiáll a busz elejébe kamerázni, és elfoglalta a kilátást elég nehéz jó képet készíteni, de azért mégis valami:
Aztán mire megérkeztünk kitisztult az idő, még a nap is kisütött. Egyenesen Orestadt-ba mentünk, és szép sorban megnéztünk jó pár épületet. Az első a "8" névre hallgató, látványos, de szerintem inkább bizarr lakóépület volt. Ez az épület (mint a legextrémebb dán épületek szinte mind a leghíresebb dán építész (Bjarke Ingels) irodájának -a BIG-nek az agyréme. Szerintem a legtöbb épületünk inkább szobor, mint ház, de hát ízlések és pofonok. Azért mindenki bőszen fotózkodott, íme:
Ja, ha nem lenne egyértelmű, az épület neve azért 8, mert egy bazinagy nyolcasra hasonlít felülről. És az egész meg van fejelve még a magasságok folyamatos változtatásával, ami elvileg azt a célt szolgálná, hogy minden lakásnak legyen egy saját kis "előkertje". Gyakorlatilag viszont az összes szomszédod az orrod előtt gyalogol el, és azon túl, hogy több km-t kell menned körbe-körbe a rámpán mire hazaérsz, igen könnyű eltévedni is XD (nekünk legalábbis sikerült).
Aztán végigsétáltunk egy új irodaházakkal és hotelekkel szegélyezett utcán.
Ez egy hotel homlokzata:
Aztán megnéztünk egy gimnáziumot. Hát, komolyan, itt wellness központokban tanul a fiatalság...Egyszerűen hihetetlen volt. Az osztálytermeik sem hagyományosak, inkább a csoportmunkára, projektekre helyezik a hangsúlyt, nem a frontális oktatásra. Mint itt az egyetemen. Csak ha valakibe kiskorától ezt nevelik, akkor az gondolom effektívebben tud részt venni a rendszerben, mint mi, akiket csak úgy belehajítottak, és az ellenőrzéshez szokott népek a szabadság hatására azonnal átmentek linkbe. Úgy értem NAGYON linkbe. Mert egy kis linkség beleférne. De azért ami sok az sok...Na mindegy, vissza a gimnáziumhoz:
aula:
A bal oldalon mögöttünk szintén a gimi látható a homlokzattal. Megint nem előnyös kép rólam, viszont olyan emberek is vannak rajta, akikről azt hiszem még nem mutattam képet: Ieva (Litvánia), Mariana (Lettország), Stephano (Olaszország) és Jan (Csehország)
Aztán két másik BIG épület következett. Az elsőt "Dicaprio" épületnek is csúfolják, tippeljetek miért XD
Aki nem jött volna rá: A teraszok pont olyanok, mint a Titanic eleje, ahol Leonardo Dicaprio és Kate Winslet romantikázott. :) Azért szerintem nem lehet olyan jó egy ilyen terasz, mert mindenki átlát a másikhoz. Az épületegyüttes rendes neve azonban VM Buildings, mert a két épületnek felülről egy nagy V és egy nagy M alakja van. (ezek a BIG-ék nagyon odavannak a madártávlatos jelekért).
Azután jött a Mountain névre hallgató koplexum. Itt Bjarke Ingels-nek az a víziója lett, hogy ő csak penthouse lakásokat akar (ezek a lakások általában a társasházak tetején találhatóak, nagy tetőterasszal és kerttel). Ezért megoldotta, hogy az épület úgy lépcsőzik, hogy minden lakásnak legyen saját "kertje". Ez még jó is lenne, de az épület óriási belsejét parkolóval töltötték ki... Ez az órási kocsikkal teli kesze-kusza térség pedig elég visszataszító. Szerintem.
A teraszok. Innen még jó is lenne.
A parkoló az egész komplexum alatt. Igyekeztek színekkel jobbá tenni, de azért szerintem alapvetően ijesztő...
Ezt látod a lépcsőről lenézve, míg a lakásod felé tartasz.
És ilyen az egész az utca felől. A szép perforált fémlemezre nyomott svájci hegy minta azért betette a kaput XD.
Aztán megnéztünk egy hotelt, a "Bella sky"-t. Na, ez meg egyenesen ronda volt szerintem, és félelmetes is a hülye szögbe dőlő tornyaival. Mondjuk közelről az ablaksávok mintázata tetszett. Meg az aulában létrehozott zöld fal is jópofa volt. (hiába tűnik úgy, hogy műnövények, ezek bizony igaziak voltak) Meg lehetett tapogatni a függőleges ültetőközeget is. :)
Azután átbuszoztunk a nap csúcspontjához, a koppenhágai egyetem egyik épületéhez (IT building), és a Tietgen kollegiet kollégiumhoz. Az IT buildingról már Cságoly is mutogatott képeket. Nos, élőben is legalább olyan király! Igen jó kis épület, a befüggesztett fehér dobozokkal, ahol kis tanuló helyek, csapatmunkára kialakított kisebb tárgyalók, ilyesmik vannak.
Az IT után megnéztük a Tietgen kollégiumot is, ahol egy ott lakó lány körbe is vezetett minket. És képzeljétek! A csaj magyar volt :) Persze angolul mutatkozott be, és mondta, hogy Magyarországról jött. És persze azonnal elkezdtem filózni, hogy most menjek oda, hogy heló, én is!! De az meg olyan hülyén veszi ki magát... Végül mégis odamentem, hogy szia, én is, ő meg elnevette magát, hogy na, akkor jó megérzése volt. Merthogy amikor bemutatkozott, akkor rám nézett, és látta rajta, hogy én is magyar vagyok. De ő sem mert odajönni hozzám, mert hát mi van ha mégsem, az milyen ciki... XD Szóval végül jót beszélgettünk, míg körbevezetett.
Na hát EZ koli basszus. Leírhatatlanul király volt minden. Az épület egy nagy körgyűrű, saját belső udvarral. a földszinten körben közösségi terek vannak, de a biciklitárolóktól kezdve a bulihelyen keresztül a famegmunkáló teremig és a varrószobáig, zeneteremig minden van itt... És minden igen királyul néz ki. A felsőbb emeletek blokkokra vannak osztva: egy blokkhoz 13 szoba (ebből kettő két ágyas, a többi egyszemélyes, tehát 15 ember) tartozik. Minden szobához saját fürdő. És egy blokkhoz egy órási szuperül felszerelt (de úgy képzeljétek el, mint egy jó főzőműsoré) konyha, egy külön nappali és egy tároló (mélyhűtővel, ruhaszárító hellyel) tartozik. Viszont a blokkokon keresztül lehet menni, így mégsem túl elszeparáltak a helyek. Vannak tetőteraszaik is, napozós helyekkel. A közösségi terek, meg teraszok a körgyűrű közepe felé, a szobák pedig kifelé néznek. Nehéz elmondani, hogy mennyire szuper volt ez a hely...Képekben sem kifejezhető. Az biztos, hogy egy álom lehet itt lakni, és ezt a csaj is megerősítette. A közösségtől kezdve az utolsó szögig mindent nagyon szeret ott. El is hiszem. A hely amúgy kicsit drágább volt a mi horsensi szállásunknál, de azt mondta, hogy koppenhágai viszonylatban nem olyan vészes, egy átlagos kolinak felel meg. És akkor jöjjön pár kép:
Stephano a koli előtt.
A szobák ablakai a kanálisra néznek.
Döglés az udvaron
A lépcsőház nyitott, és zölddel van befuttatva. Nyáron állítólag jól elburjánzik ez a növény, ősszel meg visszavágják.
A közösségi tereket az ott lakók rendezik be. Minden évben kapnak egy adott összeget, amiből lehet újítgatni a bútorzatot.
Rossz minőségű kép a magyar lány blokkjához tartozó nappaliról.
A tietgen koli után végre elvitt minket a busz a szállásra (Danhostel Coppenhagen diákszálló). Ahol kiderült, hogy a hat ágyas szobánkba véletlenül bekerült két kínai srác, mert a tanárok azt hitték a nevük alapján, hogy lányok XD. Na, gyorsan kaptak másik szobát (nem mintha akkora hű de nagy baj lett volna, ha maradnak, de így legalább sikerült még két litván lánynak átköltöznie hozzánk, így végül egy román lánnyal és a négy litvánnal aludtam egy szobában. Persze az este nagy részét a belvárosban kóborolva töltöttük a többiekkel, egy jó 10-15 fővel együtt sétálgattunk, élő zenét hallgattunk a Nyhavn mellett, meg söröztünk a Paradicsom nevű pubban, meg ilyenek. :) Szóval jó volt. Aztán másnap reggel mentünk az Operába (Királyi Operaház, hát persze, hogy Királyi...). Ezt én csak kívülről láttam, mikor Dianával voltunk itt, most körbe is vezettek, és bemehettünk a színfalak mögé is. Sajnos csak a fő aulában lehetett fotózni, ezért sok kép nincs, de nagyon szép volt belülről is: egy különleges fával van burkolva a nézőtér, aminek jók az akusztikai tulajdonságai is, és az építésznek (Henning Larsen, egy másik elég híres dán építész bácsi, az ő munkái nekem jobban bejönnek) sikerült valami olyan páccal megszíneznie az egészet, amit a hegedűkészítők használnak, és szép narancsos-cseresznyés színű lett. És persze láttam a királynő páholyát is, ami érdekes módon nem középen van, ahova általában teszik a díszpáholyokat, hanem oldalt, ami operás körökben nem számít olyan menő helynek. De a királynő mondta, hogy ott legyen, legalábbis ezt mondta mikor megkérdezték. És akkor néhány kép az auláról:
Az Opera után kaptunk pár óra szabadidőt a városban, amit nagyrészt arra használtunk, hogy elzarándokoltunk a koppenhágai építészeti központba. Maga a kiállítás nem volt olyan különleges, bár volt egy jó része, ahol svájci hegyi turista utak apró építményeit mutatták be (pihenő, kilátó, szikla melletti lépcsők ilyesmik), meg az ezek által inspirált Dániába megépítendő terveket. Viszont ami az egészben a legjobb volt, az a múzeumhoz kapcsolódó bolt: ennyi jó építészeti témájú könyvet és albumot én még sehol nem láttam egy rakáson... És a könyvek mellett persze minden apróság volt az építészes ceruzától és vázlatkönyvtől kezdve a Lego különleges Lego Architecture kiadványaiig. Bele is szerettem a Lego Farnsworth Házba XD De sajnos olyan borsos árban voltak, hogy le kellett mondanom róla...
Aztán felszedett minket a busz, és péntek estére haza is értünk. Végül mutatnék még két képet: Az első a "8" mellett készült, a másik pedig a belvárosban a fő csatorna felett átívelő egyik hídról.
Igyekszem behozni a koppenhágai kirándulás óta történt események leírását is. Mert mindenki nyaggat, hogy írjak. :D De mentségemre legyen mondva, a koliból nem igazán lehet, olyan rossz a net, itt a suliban pedig általában mást csinálok. De most a karácsonyi szünet előtt már az osztály háromnegyede hazautazott, egyedül vagyok a csoportomból is, ezért úgy döntöttem, rászánok egy órát a blogomra... :) Talán jövő héten is lesz még időm írogatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése